A német táj szívében egy sokkal hatalmasabb és bonyolultabb vásznat fedeztem fel, mint amilyet valaha is elképzeltem. A ramsteini Tattoo Convention nem csak egy összejövetel volt; ez egy ébredés volt. Olyan művészekkel körülvéve, akik mertek álmodni és történeteket festeni a bőrre, olyan inspirációt éreztem, amilyet eddig még soha.

Női tetoválóművészként gyakran navigáltam egy olyan területen, amelyet sokáig a férfiak uraltak. De itt, Ramstein ritmikus zümmögésében a nemek elolvadtak, és csak a művészet tisztasága maradt. Minden egyes stand egy ablak volt egy világra, minden egyes tintával festett minta egy történet, amely arra várt, hogy elmeséljék. A törzsi tetoválások merész feketéitől az akvarell csodák gyengéd pasztellszíneiig a sokszínűség nem csak a mintákban, hanem magukban a művészekben is megmutatkozott.

Minden egyes beszélgetéssel, minden egyes megosztott technikával és minden egyes megfigyelt remekművel a saját stílusom kezdett fejlődni. Éreztem, hogy a határaim kitágulnak, a látásom kitisztul, és a kezem magabiztosabbá válik. A ramsteini kongresszus több volt, mint egy esemény; ez egy metamorfózis volt. Itt értettem meg igazán az együttműködés erejét, a sokszínűség szépségét és a folyamatos tanulás varázsát.

Most, ahogy a tűm a bőrhöz ér, Ramstein egy része vele együtt áramlik. Emlékeztet az utazásra, a növekedésre és a végtelen lehetőségekre, amelyek akkor várnak ránk, ha ki merünk lépni a komfortzónánkból.